A Sóvidéket a só tette egyedülállóvá a székelyföldi tájegységek sorában. A szovátai sósvizű tavak (Medve tó, Mogyorósi tó, Rigó tó, stb.), a parajdi sóbánya különleges sókamrái 120 méter mélyen, a sófalvi sóbércek egyedülálló szépségei, a korondi állandó népművészeti kiállítás és vásár valamint a sóváradi évszázados múltra visszatekintő épületek, azok a látványosságok, amiért érdemes ellátogatni a Sóvidékre.

A sóvídékről

A Sóvidék történetét eleve meghatározta legfontosabb ásványkincse: a Só! 1562-ig a székelyek szabadon használhatták a sót, emiatt utalás is alig történik az itteni sókitermelésre. Az egyetlen olyan tájegység Erdélyben, amely nevét találóan erről az értékes ásványkincsről kapta. A köztudatban úgy él, hogy a Sóvidék elnevezés először Orbán Balázs monumentális művében, A Székelyföld leírásában fordul elő: "'Sóvidéknek nevezik, pedig a Korond vize és a Kis-Küküllő völgyet is le Szovátáig, azon több négyszög mérföldnyi sófekvetről, mely itt nemcsak a föld keblében rejtőzködik, hanem a föld felületére kitörve egész sóbérczeket alkot". Ily roppant tömegben a természetnek ezen nélkülözhetetlen adománya sehol se mutatkozik, annyi itt a használatlanul heverő kincs, hogy egész Európa szükségletét lehetne azzal fedezni. A Sóvidék települései közé tartozik: Szováta, Parajd, Korond, Sóvárad, Sófalva, Siklód, Szolokma, és Ilyésmező.